Régi újságok újságcikkek, hírek, események

A 19.század óta a közép-európai sajtó széles nyilvánosságot biztosított a mindenféle nacionalizmusoknak. Volt itt magyar, szlovák, szerb, nagyromán, meg mindenféle nacionalizmus. Meg olyan anti-nacionalisták, akik szerint a többiek nacionalisták, ők nem.
Ribay Györgyöt, a történész-nyelvész-irodalomtörténész-teológust ez a 19.századi napisajtó nem tudta hová tenni, ezért aztán agyonhalgatta. A társadalom nagy része azt sem tudta, ki ő.
Merthogy Ribay barátunk, egy felvidéki evangélikus lelkész fia, nem állt be semmilyen áskálódó- pocskondiázó szekértáborba. Ő olyan Kárpát-medencét akart, amely a magyar államiság keretei között biztosítja az itt élő népek anyagi és kulturális gyarapodását. Össze akarta fogni a szláv népeket is. A szlovákokról például azt írta: " a szláv népek töredékeiből kialakult konglomerátum". 
Szerették is ezért egyesek, de nagyon. Többször is megpróbálták megölni.
A sajtó pedig nem beszélt róla.
Magyarországon egy tanulmány jelent meg róla, 1937-ben, az Egyetemes Philológiai Közlönyben, Szabó Zoltán tollából.
Sajnos, volt idő a magyar sajtóban, mikor a hazugság, az ellenségeskedés alaposan felülírta a józan észt.
Ez már régen volt, ugye...
 

1945 után a cserkészmozgalom fekete báránnyá vált. A kommunista propaganda, élén a szolgalelkű írott napisajtóval, lehordta a cserkészeket imperialistáknak, fasisztáknak, miegyebeknek. Pedig csak fiatal emberek voltak, akik jobbá akarták tenni hazájukat.
A cserkészettel szembeni negatív előítéletek az 1980-as években oldódtak fel. A Confessio, a Református Egyház folyóirata az 1986.évi 1. szában Szabó Botond tollából közöl tanulmányt Cserkészet és evangéliumi cserkészet Magyarországon címmel. Ebben többek között ezt olvashatjuk: "A cserkészmozgalom- lévén, hogy első csapatát a BRIE szervezte- hazai fogantatásának pillanatától Bden-Powell eszményeihez híven keresztyén és nemzeti jelegű volt. Pedagógiai hatékonyságát fokozta, hogy a Keresztyénség adott ösztönzést az erkölcsi megvalósításhoz...A szervezet így évezredes alapokra építhetett.". A tanulmány hangsúlyozza, miszerint a cserkészet egyszerre volt liberális, keresztény és hazafias. A Szező idézi Ady szavait: "égbeli jegyekhez kötődve szolgált örök értékkeket, nagyot, szépet, emberit és magyart..."
Szabó Botond tanulmánya igen tisztességes és nagy tudományos értékkel bíró munka. Remekül igazolja, hogy a korábbi, sztalinista alapokon nyugvó negatív megítélés téves volt.
Az azóta eltelt időben a cserkészet megtalálta helyét a társadalomban.

Az ember azt gondolná, hogy egy emigráns magyar hetilap képes tárgyilagos hangnemben beszámolni a 1956-os magyar eseményekről, Hát nem! A legkritikátlanabbul támogatják a Kádár-kormányt, mely szerintük abszolúte demokratikus, együttműködik a Munkástanácsokkal, nem ítél el senkit ártatlanul.
Egy meglhetősen arcátlan cikk szerint "Budapesten csak 1800-2000 a halottak száma, nem pedig több tízezer, mint ahogy az imperialista propaganda állítja".
Ugyanebben a számban olvashatunk arról, milyen nagylelkű is volt Kína, mert kölcsönt adott " a lerombolt Magyarországnak".
Hát...olvastam már szebbeket is.
Az mindenesetre tanulság: a magyar emigráció is megosztott volt. Még a demokratikus alapértékkekben sem értettek egyet.

Bálint Péter vagyok, történelemtanár és újságíró. Azért indítottam sajtótörténeti blogot, mert azt gondolom, hogy egy nép történelme nyomon követhető sajtója történetén keresztül. Az, hogy mit ír egy adott újság, folyóirat, híven tükrözi egy társadalom tudatállapotát.
Hát, ezért szeretek sajtótörténettel foglalkozni.